Forradalom az oktatási módszerekben?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Néhány év óta az az érzésem, hogy a jelenlegi oktatási módszerek csúnyán elavultak.

Mert hát hogyan is oktatunk mostanában (tisztelet a kivételnek)?

A tantárgyak gazdái több-kevesebb munkával kidolgozzák, s fejlesztik a tananyagot, azt előadás formájában tanteremben előadják. Módszertanilag a legjelentősebb fejlődés az írásvetítő szélesebb körű használata. Egyes tanszékeken már időnként a számítógépet is igénybe veszik kisegítő eszközként. Tankönyv, jegyzet kevés vagy nincs, az akarat is hiányzik ilyenek írására, ami mögött emberileg érthető féltékenység (is) van: az én tankönyvemből ne oktassanak Győrben vagy Gödöllőn! A tananyagot csak részben fedik le a régebben kiadott tan- és szakkönyvek. 

Nyilvánvaló, a legkorszerűbb oktatási médium a számítógép (laptop, projektor, internet, CD, DVD stb.). De nem, mint kisegítő eszköz, hanem az információátadás (oktatás, tanítás, begyakoroltatás, számonkérés stb.) alapvető, 10-15 év múlva szinte majdnem (!) kizárólagos eszköze.

Ehhez természetesen olyan oktatókra lesz szükség, akik megtanulják ennek a módszernek a gondolkodásmódját (nem okvetlenül a technikáját!). Vagyis akik képesek úgy megfogalmazni a tananyagot, annak minden mozzanatát, hogy az erre szakosodott szerkesztők - állandó kapcsolatban az oktatóval - didaktikailag magas színvonalon tudják azt átültetni számítógépre. Vagyis ne csak azt tudják megmondani a szerkesztőknek, hogy mit akarnak oktatni, hanem azt is, hogy hogyan kell megcsinálni egy-egy képlet, levezetés, törvény, ábra, folyamat, jelenség stb. számítógépre való feldolgozását, levezetését, megmagyarázását, milyen képi, logikai lépéseket kell alkalmazni stb., felhasználva a legkorszerűbb megjelenítési technikát (az egyszerű animációtól a flash, az audio, a video stb. alkalmazásáig).

Az ideális persze az lenne, ha az oktatók maguk is megtanulnák ezeket a szerkesztési módszereket, ha nem is várnánk el tőlük, hogy a teljes tananyagot ők vigyék fel számítógépre. Ez - azt hiszem - mint követelmény, csak az 5-10 év múlva belépő új oktatók esetében lehet majd reális.

A jelenlegi oktatók egy része már most attól fél, hogy erre nem lesz képes, elsősorban nem saját képessége (egyik-másiknál az is), hanem a feladat munkaigényessége miatt. Kinek van ma ilyesmire energiája?

Az oktatók másik félelme az, hogy egyáltalán nem lesz rájuk szükség, mivelhogy (esetleg) nem lesznek tantermi előadások. Ez a félelem reális, ami az előadások visszaszorulását illeti. Oktatókra természetesen szükség lesz, hiszen a tananyagot ki kell dolgozni, karban kell tartani, az oktatást kézben kell tartani.

Az lehet, hogy a tanszéki állomány összetétele megváltozik: kevesebb "hagyományos" oktató lesz, de több "szerkesztő". (De lehet, hogy a WEB-szerkesztésre külön szervezetek alakulnak?) .

A hallgatókkal való kapcsolattartás formája persze más lesz. Egyrészt az intenzív e-posta használata az oktató feladata lesz (pl. a jelentősen megszaporodó házi feladatok értékelése stb.). Másrészt a jelenleginél sokkal elterjedtebb lesz az egyéni konzultáció! A számítógépes program ugyanis sohasem lesz annyira testre szabott, hogy minden diák minden kérdésre tökéletes választ kapjon, s ne szoruljon egyéni konzultációra! Ez a nevelés szempontjából is kedvezőbb lenne, mint a katedráról való előadás, de még a kiscsoportos tantermi foglalkozásnál is!

Az új módszer jelentősen növeli az oktatás hatékonyságát! Azt, amit eddig négy órában lehetett úgy-ahogy elmagyarázni, a jövőben esetleg 30 perc alatt el is el tudja majd sajátítani a hallgató, vagy legalábbis tökéletese(bbe)n  megérti (kipróbáltam). Ez lehetőséget adhat a képzési idő rövidítésére, illetve a tananyag mennyiségének a növelésére – túlterhelés nélkül! (Túlterhelést nem a tananyag mennyisége okozza, hanem az elsajátításához szükséges energia.)

Nem tudom, megmaradnak-e majd a tantermek, de a nagy előadótermek biztosan nem. Az alapvető oktatási forma „nappali” képzésben is a távoktatás lesz (nem levelező oktatás!).

Az már most látszik, hogy néhány éven belül mindenkinek (minden diáknak) lesz lehetősége számítógép mellé ülni. Amerikában sok (főleg magán-) egyetemen már most kötelező a diákoknak a számítógép (lap-top), amit az egyetem is kölcsönözhet nekik. Nem ritka, hogy az egyetem területén bárhol vezeték nélkül beléphetnek az egyetemi szerverre. Mi még ettől messze vagyunk, de ha belegondolok abba, hogy tíz évvel ezelőtt mi volt itt…

Nem tudom, hogy minden tantárgy alkalmas-e arra, hogy fő oktatási formája a távoktatás legyen. Valószínűleg igen. Ha különösen magyarázatigényes, akkor azért, ha lexikális jellegű, akkor azért. Húsz évvel ezelőtt például divat volt az u.n. programozott oktatás – kezdetleges eszközökkel (nyomtatott füzet). Ma már sok interaktív segédlet használja ezt a módszert.

Természetesen a tárgy jellegétől függ, hogy milyen típusú – korszerű! – programozást igényel.

Azért vannak még nyitott kérdések.

– Mi lesz a copyright-tal? Ha a teljes tananyag fent lesz az interneten, vagy CD-n megvásárolható (lekoppint-
ható), akkor bárki szabadon (?) felhasználhatja, ha abból nem származik (közvetlen) anyagi haszna. Vagyis nem csak a saját hallgatóink fogják letölteni, hanem más főiskolák, szakközépiskolák oktatói is, és felhasználják azt saját oktatómunkájukban. Ebből (nem kis!) kára kizárólag a tananyagot kidolgozó oktatónak lesz. A főiskolai, középiskolai diákok tudása biztosan nő! Társadalmi hasznossága tehát egyértelmű.

– Nem kellene már most megkérni az oktatókat, hogy akinek van Word dokumentumban vagy más formátumban (PowerPoint) oktatási segédlete (jegyzet, jegyzetrészlet, előadásvázlat, laborgyakorlat stb. stb.), azokat már most tegye fel az internetre, a tanszék honlapjára?

– Mikor alkalmaznak a tanszékek „függetlenített” honlapszerkesztőt?

– Mikor lesz a doktoranduszoknak kötelező a honlapszerkesztés megtanulása?

Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni, viszont a felvetett problémára igen (?).

Egyébként a hálón bolyongva, nagyon sok internetes oktatási segédletet találhatunk. A legtöbb tartalmilag alacsony vagy közepes színvonalú, TIT jellegű, de kivitelben sok a nagyon ötletes, látványos, színvonalas anyag (howstuffworks.com). Egyetemi szintű segédletek is szép számmal vannak, igaz, túlnyomó többségük az „idegen” látogatóknak elérhetetlen, sőt, állítólag nagyon sok létezik olyan, ami csak zárt láncú hálózatban nézhető meg. Hazánkban még meglehetősen kevés internetes „study aid” készült. Egyetemünkön – érthető módon – az internethez szakmailag is közelálló tanszékek készítettek már oktató programokat, de a miskolci egyetemen is találtam nem egyet. Sok tantárgyhoz a mi tanszékünk is rakott fel már oktatási segédleteket.